Szünet/ideiglenes zárás,kinek hogy tetszik..

Sziasztok! ♥

 Mostanában észrevehettétek,hogy nagyon szétszórtak vagyunk. Egykor még hetente,mostanában pedig még havonta sem hozunk új részt...Nagyon sajnáljuk,tényleg,csak próbáljuk átírni egy kicsit,hogy érthetőbbek legyenek a szálak,és követhetőbb legyen a történet,mintahogy ezt kritikában is megírták nekünk,hogy nem túl érthető,és ezt jobban átgondolva mi is ezt mondjuk,és csak Nektek,olvasóinknak akarunk jót,azzal,hogy egy ideiglenes szünet/zárás lesz az oldalon. A történet folytatódni fog,a blog sem lesz törölve,csak megpróbáljuk átírni,átfogalmazni a történetet. És köszönjük a megvilágosítást a kritikaíróknak! :)  És nem,nem azért zárunk be,mert esetleg megsértődtünk,vagy egyebek,csak egyszerűen ez a blog egy nagy összevisszaság,és megpróbáljuk a továbbiakban újítani,jobbá/érthetőbbé/érdekesebbé írni. Ez a zárás nem tudjuk meddig fog tartani,mert azt sem akarjuk,hogy amikor újranyitjuk a blogot,újra csak havonta legyenek részek... Ezért a zárás ideje alatt megírjuk előre piszkozatban az egész történetet,és csak utána nyitunk ki. Az olvasóinknak pedig nagyon köszönjük az eddigi biztatást,reméljük ezek után sem hagytok cserben minket,és emiatt a kis zárás miatt sem hagyjátok el blogunkat!
Ui.: A tizedik részt pedig leszedtük,mert eléggé elsiettük a dolgokat,és aki elolvasta,ne vegye figyelembe,mert még közötte lesznek cselekmények!
 Köszönjük a türelmeteket!
Ági és Dóri.

NAGYON NAGYON FONTOS!

Sziasztok! Mivel a blogunkat egyre többen követitek, (amit nem tudunk eléggé meghálálni<3)
szeretnénk megkérni titeket,hogy regisztráljatok bloglovinra,mivel hamarosan megszűnik a Google reader,ami annyit tesz: feliratkozók.
NAGYON KÉRLEK KÖVESSÉTEK BE A  BLOGUNKAT!
http://www.bloglovin.com/

Új blog.

Sziasztok!
Húzzatok bele,és látogassátok az oldalt,mert 10 000 oldalmegtekintésnél és 20 feliratkozónál ÚJ BLOG! :) Aminek itt is lenne a trailerje:
Eric Saade,és Selena Gomez fanfiction

×9. - Események

Sziasztok,meghoztuk a 9. részt! Eléggé elkésve,nagyon sajnáljuk,de nekem (Dóri) vizsgahetem volt,és nagyon sokat kellett tanulnom,Ági pedig kompetenciát írt. Ne haragudjatok! :( Reméljük tetszik. :)  És bocsánat,hogy van benne egy pár nem igazán szép szó. :S 
U.i.: Hamarosan bővül a "Szereplők" menü!


Megfogadtam anya tanácsát,és próbáltam változtatni az életkedvemen. Gyorsan lezuhanyoztam,és kiélveztem minden pillanatot,mikor a forró cseppek versenyezve szántották végig hideg testemet.
Magam köré csavartam egy törölközőt,és megcsináltam a hajam.Nem akartam túlcsicsázni,csak kicsit begöndörítettem,és készen is voltam.Felvettem egy másik ruhát,mert a mai teljesen szétázott,és már siettem is le anya elé.
-Mehetünk! –kiáltottam gyenge hangommal anyukámnak. Katie! Tedd már túl magad rajta! Az életben egyszer legyél már boldog!
Végül mosolyogva követtem anyát a kocsijáig.

*

A tegnapom igazán jól telt. Anyukám tényleg azon volt,hogy jó kedvem legyen,és hogy ne legyen csalódott,többnyire sikerült is jobb kedvre derítenie. Elmentünk egy cukrászdába, (nehogy betartsam az 'egészségesen élek' elvemet,nehogy) igazából én nem akartam sütizni,de nem tudtam ellenállni az ínycsiklandozó süteményeknek. Anyu egy krémest,én egy muffint ettem. Otthon pedig megnéztünk valami irtó unalmas,anya szerint vicces filmet. Már a nevére sem emlékszem. De ettől függetlenül nagyon jól telt a nap,főleg,hogy anyummal tölthettem. Másnap megpróbáltam azt a látszatot kelteni a suliban,hogy „boldog vagyok,az életem tökéletes”,és meglepetésemre az osztály nagyobb része –amint beléptem a suliba-  boldogan,nagy ölelésekkel fogadott.
-Jaj Katie! Úgy hiányoztál! –ölelt meg Bella,egy viszonylag rendes osztálytársam.. Igazából nem is foglalkoztam velük (én bunkó..),a szememmel csak is Kristent és Lucyt kerestem.Csak Lucy ült ott a padjánál,a fejét a kezeire hajtotta,és rázkódott a válla..Sírt!
Rögtön odaszaladtam hozzá,mindenkit „félrelökve”.
-Luc, mi a baj? Mi történt? –kezeit óvatosan kihámoztam a feje „rabságából”,és magamhoz öleltem.
-Ar... -kezdte szipogva,de nem tudta végigmondani.
-Úr isten! –a nyávogós,már bocsánat; riban*os hanghoz kaptam a fejem.–Katie drágát nem is érdekli az aggódásotok,srácok.Ne foglalkozzatok vele,tudjátok milyen kis csöndes..Látjátok? Inkább a sírós cafkája,mint mi! Hallatlan, emberek! –Oké,vannak,akik nem örültek nekem.
-Kissie! Nem veszed észre magad? Olcsó riba*c vagy,akit bárki megkaphat! Hagyd békén már őket! – ordította Brandon.
-Brahndhon..hagyhd..nemh érhi mehg..! –zendített rá Lucy újból a zokogásnak.
-Ne sajnáltasd már magad kis ringyó. Most is azért nyafogsz,mert Aron visszautasított! Ó,te szegény...Kérlek,ez a 21. század!
Hirtelen felindulásból odaléptem Kissie elé,és megpofoztam.Arcára kiült a meglepettség,látszott rajta,hogy mérgében hozzám vágna valamit,de még éppen jókor,az osztályfőnökünk szakította meg ezt a „gyönyörű” pillanatot..
-Miss Blackfield,Miss LaBrown! Mit csinálnak? Ez egy iskola,nem egy getto! –na igen.Az osztályfőnökünk soha nem bírta,ha olyan dolgokat csinálunk,ami nem felel meg az ő elvárásainak.
-Na jó! Mindenki a helyére! Veletek még később számolok! - Szúrósan a szemünkbe nézett,majd lecsapta a naplót az asztalra.Hát,persze,Blackfield a táblához.Bah.
*
Iskola után Lucyvel megálltunk beszélgetni a suli előtt (időközben le kellett ülnöm a legközelebbi padra,annyit beszélt,láthatólag elfelejtette az okot is,amiért ma sírt). Elmesélte,hogy Kristen eltörte a kezét,amikor egyik 'haverja',Brad meg akarta tanítani gördeszkázni. Nem volt túl jó ötlet,mivel kétségtelenül Kris a virtuális deszkázáshoz jobban értene. A városi kórházban van,majd sürgősen meg kell,hogy látogassam. Lucynek be nem állt a szája, mindent elmondott,hogy mik történtek,amíg én 'csoda folytán eltűntem'... Mesélt Aronról,jelenlegi szerelméről, (évfolyamtársunk,azt hiszem..nem nagyon ismerem) viszont akkor eszébe jutott a mai nap,és legörbült a szája. Gyorsan próbáltam témát váltani,ami sikerült is. 
Elmondta,hogy egy kis osztálytársunk; Brandon (aki ma megvédett minket Kissie-től) milyen kedves lett vele..Szerintem tetszik neki Luc. Meg az én véleményem szerint Aron egyáltalán nem méltó Lucyhez,de hát hiába mondom neki, a szerelem vak..És ezt pont én mondom.... Ah. Lucy persze felőlem is érdeklődött, de bármennyire is el akartam mondani mindent,képtelen voltam rá. Meg, hogy nézne már ki, hogy én itt lehetetlen lényekről hablatyolok neki,akik miatt távol voltam,de hirtelen mindegyik eltűnt,csak a "főgonosz" maradt itt,hogy elhitesse velem, hogy nem történt semmi,de már ő is eltűnt. Szegény Lucy még őrültnek nézne,és kifutna a világból.. Egy alig látható könnycsepp gördült le az arcomon,és amikor nyitottam volna a számat a magyarázatra,ránéztem az órámra. Mennem kell,4 órakor zár a könyvtár. Gyorsan elköszöntem Luctól és sietősen szedtem a lábaimat,hogy még időben odaérjek.Valamit meg kell tudnom a vámpírokról,hátha van valami csodaszerük ami kitörli az emlékezetet,és  Louis valahol vár rám.. Na jó,kezdek úgy viselkedni mint egy óvodás.. De meg kell találnom...Mármint nem azt a nem létező csodalöttyöt,hanem Louist. Ahh, milyen hülyeségek kavarognak a fejemben,még jó hogy nem professzorok raboltak el.
Két kopogás után óvatosan a kilincsre ejtettem a kezem,és benyitottam.
-Jó napot! –a táskámat hanyagul ledobtam egy székre,és elkezdtem keresgélni.Amiket találtam,minden könyvet letettem egy asztalra,mígnem könyvek tornyát láttam magam előtt.
Elegyensúlyoztam őket a könyvtárosnő asztalkájáig,majd megvártam amíg bepötyögi a gépébe (természetesen lassan.)
Belegyömöszöltem őket a táskámba,majd egy gyors „viszlát” kíséretében kisiettem a helyiségből. Amint kiléptem az ajtón,a nehéz táska úgy lehúzta a vállamat,hogy majdnem összeestem. (ráadásul még 2 könyv nem is fért bele..) Sajnos ismételten el kellett sétálnom az iskolai uszoda mellett (mivel arra lakom,amerre az az út vezet),ezáltal a kiszűrődő klór szag volt mindenütt,ráadásul párás lett a szemüvegem. Örülök neki.
Hirtelen a táskámból kiborultak a könyvek,és hangos koppanásokkal érkeztek meg a vizes aszfaltra.Felnéztem,és egy vörös hajú,könnyes szemű lánnyal találtam szembe magam.
-Jézusom,sajnálom! Ahj,mindent elrontok! Nem hiszem el! –szidta magát.
-Hé,hé! Lassíts,mi történt? –kérdeztem,miközben együtt szedtük fel a könyveimet.
-Én vagyok az egyetlen lány az úszócsapatban,és nagyon szeretem a vizet,a tengert,a vízi állatokat..a fiúk csúfolnak,hogy menjek haza a halaimhoz! Nem értik,hogy nekem ez jelenti a világot.Ráadásul most is összevizeztem a könyveidet! –darálta le a mondanivalóját egy szuszra,és a kezeivel idétlenül csapkodni kezdett,mint egy retardált fóka.
-Hogy hívnak? –kérdeztem a témától teljesen eltérve. Amint észrevette,hogy a magyarázkodása közepette  én is mondtam neki valamit,hála az égnek lenyugodva válaszolt.
-A nevem Tara Mei Ling. - nyújtotta soványka karját felém,ami teljesen ki volt ázva,gondolom az úszástól.
-Te meg azt hiszem Katie vagy...ugye? Hallottam az  eltűnésedről. –húzta fel a szemöldökét. Hát ez nem igaz.Már mindenki tudja? Még a végén sztár leszek emiatt..
-Igen,én vagyok.

×Ötlet!

Sziasztok! Törtem a fejem,(nálam gyakori,hogyha ez történik,nem valami jó sül ki belőle,de ez nekem is tetszik) és arra jutottam,hogy csinálnék egy videót Dórival,méghozzá olyan videót,hogy ti bármit kérdezhettek tőlünk kommentbe,akár bloggal kapcsolatos,akár nem,és Dóri,és én is fogunk egy kamerát/telefont,felveszünk minden egyes kérdést,megválaszoljuk,én összeszerkesztem,és készen is lesz egy videó.Nekem tényleg tetszik,csak akkor jöjjenek is kérdések! :)(és igen,a videóban mindkettőnk arca látszódni fog! :)) )

Hajrá emberek!! :DDD xxx,Ági (új rész,várhatóan: kedden)

×8. Vajon mit tartogat a jövő?..

Sziasztok! Meghoztuk a következő részt,elnézést kérünk,hogy elég későn hoztuk,de itt az év vége,és sok a tanulnivaló. :(  De igyekezünk! :) Jó olvasást,és írjatok véleményt hozzászólásba! Persze kérdéseket is tehettek fel a részekkel kapcsolatban.:) Tudjuk elég bonyolulttá vált a sztori,de idővel minden világos lesz majd. :) Csak várjátok ki a végét! ;)

-Nem baromság,kérdezzük meg Louist! - erre kínosan elröhögte magát.
-Ha hallanád magad..Nem létezik Louis,fogd már fel! -ordította zavartan.
- De! Léteznie kell! Úr isten,ne hidd már,hogy ekkora szamár vagyok. Az érintése,a közelléte,a gyönyörű kék szemei. Ezt nem lehet csak úgy elképzelni. -ábrándoztam el. Ő pedig savanyú képpel méregetett.
-Nagyon szánalmas vagy. Arról veszekedsz velem,hogy létezik-e egy ember vagy sem? Amikor mindenki,még anyukád is azt állítja,hogy én vagyok a normális? Ébredj már fel az álomvilágodból! - nézett a szemembe,és csak úgy üvöltött róla a gúny. Én tudtam,hogy nem beszélek hülyeséget. De akkor kaparó érzést éreztem a torkomban,ami gombóccá alakult át, és egy hang sem jött ki belőlem. Csak nyeltem egyet.
-Na? Nem kötsz belém? Jó,én is így gondoltam.Majd szólok a szüleidnek, hogy téged sürgősen látnia kell egy orvosnak. - pattant fel mellőlem,és visszaindult a házba. Még hátulról is éreztem,hogy mosolyog. Mély levegőket vettem,és próbáltam legyűrni magamban azt a gondolatot,hogy legszívesebben felpofoznám Eleanort. De.. Én. Komolyan megőrültem? Ott ültem,egyedül,az udvar közepén, és végigfutott a fejemben minden,ami ebben a pár napban történt. Azok a szavak csengtek a fülemben,amiket Louis és André mondott...az ígéret...Louis...azt mondta,több van küzdtünk. Azt mondta,nem hagyja,hogy bajom essen. Akkor most hol van? Hol??
 Összecsuktam a szemem,jó szorosan,hogy még egyszer újraélhessem.. Még egyszer érezzem.. Amikor halálérzetem volt Andréval szemben,még az is jobb volt,mint most. Akkor ott volt Ő. És biztonságban éreztem magam. Beleszerettem. Megbíztam benne. Hazudott. De csak miattam. Jót akart. És én ezzel nem törődtem. Otthagytam..egyedül. Amikor Neki volt szüksége rám.. Befutottam a házba,a szüleimet,és Eleanort figyelmen kívül hagyva. Felmentem a szobámba,és nekikezdtem,a régi legjobb barátomnak,a sírásnak. Nem bírtam tovább. Belefúrtam magam az ágyamba,és a párnámba zokogtam,üvöltöttem,épp mi jutott eszembe. Ennél már nem lehet rosszabb. Kínomban elröhögtem magam..hányszor mondtam már ezt..mindig lehet rosszabb...

*

Egy réten sétálgattam. Gyönyörű tavaszi idő volt,éreztem a friss levegőt,ahogy végigsimítja a bőrömet.  Gitárszó hallatszott a távolból. Minden jó volt. Semmi súly nem nyomta a szívemet. Nem éreztem fájdalmat,úgy éreztem magam,mint aki fellélegezhet.Mert minden más..
Elindultam a gitárhang felé. Egyre közelebb értem, a folyamatos pengetéshez lassanként ének fűződött. Odaértem egy cseresznyefához. Kezemet a fa kérgére tettem,majd végighúztam rajta.Megkerültem a fát,és megtaláltam a hang forrását. A fának dőlve pengette gitárját. Igen,Ő volt az. Gyönyörű hangja simogatta a szívemet. Elkezdtem vele együtt énekelni,mert ismertem a dalt.Anya mindig ezt énekelte nekem altatónak.

-Oh,oh,be my baby,I'll look after you..-felém fordította a fejét,s megláttam amint Louis rám emeli ragyogó kék szemeit.Mosolyra húzta a száját,felállt,és megölelt. Szorosan hozzábújtam,mire ő rám terítette a pulcsiját.
-Köszönöm,hogy vagy nekem.-ahogy kimondta a szavakat,a hangjától remegni kezdtek a lábaim.Felemeltem a fejem,és megcsókoltam. Elfelejtettem mindent rosszat. Érezni akartam,nem akartam elengedni,minden egyes érintésnél féltem,hogy eltűnik,és sosem látom újra. A hangok egyre halkabbak lettek,és arra eszméltem fel,hogy valaki óvatosan rázogatja a vállamat.
-Katie...minden rendben? - nézett rám aggódva anyukám. Felültem,és körbenéztem,hogy még egyszer megállapítsam,hogy a szobámban vagyok. A párnám csurom víz volt,gondolom a könnyeimtől. Belemarkoltam a lepedőmbe,és próbáltam levezetni a dühömet. Álmodtam. Remek. Gondolhattam volna.
-Persze. - füllentettem,hiszen eleget szenvedtek a szüleim miattam,nem akarom még jobban terhelni őket.
-Kislányom,tudom,nehéz elfogadni,ami történt,de beszéltem a kis barátnőddel,Eleanorral. (aha,igen,nagyon a "barátnőm".. pff...) Holnap elmegyünk a kórházba egy vizsgálatra,hogy minden rendben van-e. És elhiszem,hogy nincs kedved semmihez,de az élet megy tovább,és az iskola is. Holnap után összeszedjük magunkat,és elmész suliba,rendben? Ha akarod,elviszlek kocsival,vagy reggel megbeszélhetem az egyik kis barátnőddel,hogy együtt menjetek. -mosolygott kedvesen. Ez nagyon rendes tőle, sajnálom,hogy ekkora felfordulást okoztam. De hát.. Ah, mindegy,megfogadom amit mondtam,nem sajnáltatom magamat.
-Nagyon jól hangzik,köszönöm. De anyu...egész végig itt voltam a szobámban,és aludtam? - néztem lefelé,és a takaróm huzatát morzsolgattam.
-Miért,hol máshol lettél volna? Felfutottál a szobádba, mentem volna utánad,de megfogadtam Eleanor tanácsát,és magadra hagytalak. Pár óra múlva benyitottam,de aludtál. Nem akartalak zavarni,de amikor elkezdtél nyöszörögni,felébresztettelek. - mondta anyu. Jó. Végül is ez elég hülye kérdés volt,de hátha nem álmodtam..de ezek szerint igen. Mindegy,a remény hal meg utoljára.
- Na,egy kettő! Kelj ki az ágyból,mosakodj meg,szedd össze magad és csináljunk valami anya-lánya programot! -tapsolt kettőt lelkesen,és már fel is pattant és kiment a szobából intézkedni. Egy halvány mosoly húzódott az arcomra,de eszembe jutott Louis,és az őszinte mosolyom erőltetetté,fájóvá vált.

(Amit Louis énekel, Katie álmában: http://www.youtube.com/watch?v=ZBVbkymnvSM )

×7. - Bizonytalanság

Sziasztok! Meghoztuk a 7. rész. Próbáltuk izgalmassá írni -ez többé kevésbé sikerült is- reméljük hogy elnyeri a tetszéseteket !  4 komi + 5 tetszik, és hozzuk a kövit. :)

-Anya...? -kérdeztem kómásan,és  egy pár kósza könnycsepp gördült le az arcomon a megkönnyebbüléstől,hogy újra láthatom.
-Katie! Mégis hol voltál? Beleőrültem a keresésedbe,a kis barátnőidről nem is beszélve! Az egész osztályod aggódott érted,a tanárok,mindenki! -borult ki zokogva,és magához ölelt. Mindenki? Az osztályom? Aggódott értem? Hű.
-Én... -kezdtem bele,és egy szuszra el akartam mondani mindent,de akkor..eszembe jutott,hogy ezt mégis,nem..
-Nem tudom. -mondtam ki hirtelen.
- Hogy hogy nem tudod? Katie,napokig nem hallottunk rólad,csak tudod,hol voltál,és kivel! - förmedt rám anyu.
-Hogyan kerültem ide? -vágtam rá,a kérdésére nem is válaszolva.
-Egy aranyos,hosszú barna hajú lány hozott a karjaiban,azt mondta,hogy a domboldalban talált rád. -felelte. Mi? De. Én..Hogy-hogy a domboldalon? És André,Louis,a harapás,az a hely? Reflexből ránéztem a vállam és a nyakam közötti mélyedésre,de..sehol semmi..
-Mi a neve? -kezdtem egy kis gondolkodás után kiborulva.
-Kinek?
-Hát a lánynak! -ordítottam rá,oktalanul. -Bocsánat,nem akartam... - sóhajtottam.
-Nem mondott nevet. -felelte meglepődötten,gondolom azért,hogy ebben a helyzetben engem az érdekel legjobban,hogy ki talált rám.
-Anya.. –meg akartam tőle kérdezni,hogy mikor kerültem haza,de egy ajtónyitódás megzavarta a beszélgetésünket.Odakaptam a fejem,amin éppen egy lány lépett be.
-Elnézést kérek,hogy csak így „betörtem”,de szerettem volna megnézni,hogy van a lányuk.-mosolygósan ránézett anyára,aki a szívére tette a kezét.
-Látod Katie? Ő hozott haza.Ilyen lányokkal kellene barátkoznod,nem azokkal,akiket te barátaidnak hívsz! – és megláttam a lány arcát.
-Eleanor!!!! - förmedtem rá. Miért kell mindig beleszólnia az életembe?
-Igen? - kérdezte egy erőltetett mosollyal az arcán.
- Hol van Louis?? Domboldalon találtál rám?  Mi?? És André? A harapás? Hova tűnt? Mit csináltál velem?? - hadartam az emlékeimet előidézve.
-Ki az a Louis?? Andréé??? Katherine,most azonnal magyarázd meg! Idegen férfiakkal voltál?? -ráncolta össze a szemöldökét anyu,és csípőre tette a kezét.
-Nyugodjon meg,a lánya csak beverte a fejét az ájulás során. Nem volt senkivel,csak velem,és semmi sem történt. - válaszolta Eleanor nyugodtan,és rohadtul őszintén hangzott. De én tudom,hogy történt!! Már a sírógörcs kerülgetett.  De..Louis..
-Hagyjatok békén. -szipogtam,és bármennyire akartam visszatartani a könnyeimet,nem sikerült. Ha az első könnycsepp kijön,jön a többi is. Kimentem az udvarra,leültem a fűbe és zokogtam. Ezen a héten hányadszorra is? Á,inkább nem számolom meg.
-Katie! -ordított utánam anyukám. Már indult volna felém,de..
-Hagyja csak  -Eleanor anyukám elé tette a kezét,jelezve,majd ő elintézi. Kiment a bejárati ajtón,és leült mellém a fűbe.
-Hol van...Louis? -szipogtam,és vörös,kisírt szemekkel fürkésztem az arcát.
-Nincs semmilyen Louis -suttogta,és kezét a vállamra helyezte.

-De igen is van! Tudom!Tudok mindenről,Louisról,a harapásról,a gonosz személyiségedről,Andréról! Mindenről! Ne nézz hülyének! - Eleanor egy pár percig némán nézett engem,és sóhajtva neki kezdett a mondandójának.
-Nézd...Elájultál,rád találtam,hazahoztalak,kész.Biztos beverted a fejed,azért találtál ki ilyen baromságokat-forgatta a szemét.
-Nem baromság,kérdezzük meg Louist! - erre kínosan elröhögte magát.
-Ha hallanád magad..Nem létezik Louis,fogd már fel! -ordította zavartan.